Sziasztok! Meghoztam a legelső fejezetét blogomnak. Remélem senki sem felejtette el felköszönteni az édesanyját, viszont ha valaki mégis, akkor siessen vele! Hisz az délután a majális és az ünneplésé! Mindenkinek kellemes hétvéget, és persze jó olvasást!
- Liza gyere már ki az Isten szerelmére! - hallottam anyám hangját,miközben folyamatosan a fürdőszoba ajtaján dörömbölt. - Elkések a munkából!
- Mindjárt kész vagyok - kiáltok vissza, miközben a sminkem utolsó vonzásait húzom meg. Végül is ki ne akarna jól kinézni az első iskolai napon? Senkinek sem kell róla tudnia mi történt. Nem akarok az a lány lenni, akit állandóan sajnálnak.
- Betöröm az ajtót - fenyegetett meg, anyai szigorral. Kiléptem a gőzpárából és anyára pillantottam.
- Nem lesz rá szükség. Jó munkát - nyomtam gyors puszit az arcára, majd ellépve mellőle felkaptam az asztalról a táskám és kiviharoztam a házból. A zsebembe kotorászva csalódottan vettem tudomásul,hogy a telefonom otthon hagytam. Visszacsörtettem a házba, felkaptam a kissé régimódi készüléket, majd újból kilépve az utcára elindultam az iskola felé. A szeptemberi szél átjárta a testem miközben a nap lágyan sütött. Tipikus őszi idő. Szerencsére az iskolánkban nem verik nagy dobra az évnyitó dolgot. Mindenki a normális iskolai ruhájában jön, az igazgató elmondja mit vár el tőlünk, majd mindenki mehet a saját osztályába az osztályfőnöki órákra. Egy szürke pulcsit és egy sima farmert választottam a reggeli kapkodásba, mert tegnap este természetesen minden fontosabb volt,mint eldönteni mit is vegyek fel ma.
A suli elé érve megszemléltem a hatalmas épüketet majd mielőtt észbe kaphattm volna, Zsani és Hanna a nyakamon csüngött.
- Láttad már az új fiút? - csiripelte Hanna.
- Olyan helyes. Azok a tincsek - ámuldozott Zsanett is.
- Lányok mégis miről beszéltek? - nevettem fel, miközben megpróbáltam összerakni mi is történt.
- Egy új fiú jött az osztályunkba. Nem volt gólyatáborba,mert a szüleivel elutaztak vagy mi, és csak most jött. Írtó helyes - olvadozott tovább Hanna. Nem lepődtem meg túlzottan,hogy a lány azonnal szerelmes lett, hisz ő pillantok alatt egyik fiúról a másikra vált, azonban az,hogy másik barátnőm is ennyire csorgatja a nyálát egy fiú után eléggé meglepett.
- Itt van már? - érdeklődtem.
- A teremben bandázik a fiúkkal. - felelték kórusban.
- Akkor menjünk fel? - néztem rájuk felhúzott szemöldökkel.
- Előbb rendbe kell szednem magam. - igazgatta a haját Zsani.
- Na jó elég ebből! - ragadtam meg a kezeiket és az aulán átvágva a termünk felé vettük az irányt. Végül az ajtó előtt megtorpantam egy pillanatra a barátnőimre néztem. Mindketten bólintottak, jelzve,hogy mehetünk. Széles mosolyra húztam a szám, majd kitártam az ajtót és akárcsak egy királynő besétáltam a lányokkal. Persze nem bírtam sokáig tartani a szerepem és elnevettem magam. Mindenesetre mindenki felfigyelt ránk. Zsani és Hanna fülig vörösödött ahogy meglátta a terem végében álldogáló fiút. Márk és Gergő társaságában volt. Barna tincsei az égnek meredtek, mintha most kelt volna fel. Fehér pólót viselt bőrdzekivel és egy sima farmerrel. Nem hivalkodó mégis minden lány tekintetét magára vonzotta. Ahogy végigmért mélykék szemeivel elmosolyodtam és tekintetünk egy pillanatra talákozott. Végül visszafordult a fiúkhoz és újra beszélgetni kezdett.
- Ez már flörtnek számít - nevetett fel mellettem Hanna. - Mekkora mázlista vagy!
- Semmi különleges nincs ebben a fiúban. Jól néz ki, de ezenkívűl semmi érdekes. - ráztam a fejem csalódottan. Tényleg abban reménykedtem,hogy most itt megtalálom az ászt, de úgy tűnik erre még várnunk kell.
- Liza gyere már ki az Isten szerelmére! - hallottam anyám hangját,miközben folyamatosan a fürdőszoba ajtaján dörömbölt. - Elkések a munkából!
- Mindjárt kész vagyok - kiáltok vissza, miközben a sminkem utolsó vonzásait húzom meg. Végül is ki ne akarna jól kinézni az első iskolai napon? Senkinek sem kell róla tudnia mi történt. Nem akarok az a lány lenni, akit állandóan sajnálnak.
- Betöröm az ajtót - fenyegetett meg, anyai szigorral. Kiléptem a gőzpárából és anyára pillantottam.
- Nem lesz rá szükség. Jó munkát - nyomtam gyors puszit az arcára, majd ellépve mellőle felkaptam az asztalról a táskám és kiviharoztam a házból. A zsebembe kotorászva csalódottan vettem tudomásul,hogy a telefonom otthon hagytam. Visszacsörtettem a házba, felkaptam a kissé régimódi készüléket, majd újból kilépve az utcára elindultam az iskola felé. A szeptemberi szél átjárta a testem miközben a nap lágyan sütött. Tipikus őszi idő. Szerencsére az iskolánkban nem verik nagy dobra az évnyitó dolgot. Mindenki a normális iskolai ruhájában jön, az igazgató elmondja mit vár el tőlünk, majd mindenki mehet a saját osztályába az osztályfőnöki órákra. Egy szürke pulcsit és egy sima farmert választottam a reggeli kapkodásba, mert tegnap este természetesen minden fontosabb volt,mint eldönteni mit is vegyek fel ma.
- Láttad már az új fiút? - csiripelte Hanna.
- Olyan helyes. Azok a tincsek - ámuldozott Zsanett is.
- Lányok mégis miről beszéltek? - nevettem fel, miközben megpróbáltam összerakni mi is történt.
- Egy új fiú jött az osztályunkba. Nem volt gólyatáborba,mert a szüleivel elutaztak vagy mi, és csak most jött. Írtó helyes - olvadozott tovább Hanna. Nem lepődtem meg túlzottan,hogy a lány azonnal szerelmes lett, hisz ő pillantok alatt egyik fiúról a másikra vált, azonban az,hogy másik barátnőm is ennyire csorgatja a nyálát egy fiú után eléggé meglepett.
- Itt van már? - érdeklődtem.
- A teremben bandázik a fiúkkal. - felelték kórusban.
- Akkor menjünk fel? - néztem rájuk felhúzott szemöldökkel.
- Előbb rendbe kell szednem magam. - igazgatta a haját Zsani.
- Na jó elég ebből! - ragadtam meg a kezeiket és az aulán átvágva a termünk felé vettük az irányt. Végül az ajtó előtt megtorpantam egy pillanatra a barátnőimre néztem. Mindketten bólintottak, jelzve,hogy mehetünk. Széles mosolyra húztam a szám, majd kitártam az ajtót és akárcsak egy királynő besétáltam a lányokkal. Persze nem bírtam sokáig tartani a szerepem és elnevettem magam. Mindenesetre mindenki felfigyelt ránk. Zsani és Hanna fülig vörösödött ahogy meglátta a terem végében álldogáló fiút. Márk és Gergő társaságában volt. Barna tincsei az égnek meredtek, mintha most kelt volna fel. Fehér pólót viselt bőrdzekivel és egy sima farmerrel. Nem hivalkodó mégis minden lány tekintetét magára vonzotta. Ahogy végigmért mélykék szemeivel elmosolyodtam és tekintetünk egy pillanatra talákozott. Végül visszafordult a fiúkhoz és újra beszélgetni kezdett.
- Ez már flörtnek számít - nevetett fel mellettem Hanna. - Mekkora mázlista vagy!
- Semmi különleges nincs ebben a fiúban. Jól néz ki, de ezenkívűl semmi érdekes. - ráztam a fejem csalódottan. Tényleg abban reménykedtem,hogy most itt megtalálom az ászt, de úgy tűnik erre még várnunk kell.
- Te vak vagy! - háborodtak fel azonnal. - Vagy csak egyszerűen neked is tetszik, csak nem akarod bevallani,mert beleszerettél? - kezdett el faggatni Hanna.
- Mindenki megáll a fal mellett! - jött be az igazgatóhelyettes asszony, és a vörös arcát látva senki sem mert neki ellenállni.- Elosztom az ültetést. - beszélte meg magával. - Bakos Krisztián és Beka Hanna az első padba. - rikácsolta miközben a kezében tartott papírt fürkészte. Szuper tehát névsorba fog minket leültetni. Akkor én most egy jódarabig várhatok. Végül már csak én és az "überhelyes" fiú maradtunk állva. - Vágó Liza és Veszprémi Ákos az utolsó padba. - fejezte be, majd kiviharozott a termünkből. Mindenki lefagyva nézett, én pedig a helyemre sétálva levágtam magam az utolsó padba. Ákos nemsokára követte a példám, majd Márkékhoz sétált. Egy futó pillantásra felém biccentett, majd elkezdtek röhögni. Örülök,hogy nincs jobb témájuk,mint én.
- Elég pletykás gyerekbe szerettetek bele! - jelentettem ki a lányoknak. - Első nap elég feltűnően tárgyal ki - dühöngtem.
- Nyugi már! Te legalább felkeltetted az érdeklődését! Senkire sem figyelt fel így. Lehet csak többet akar megtudni rólad - kacsintott Hanna.
- Akkor elég nagy bajok vannak a kommunikációt tekintve - szóltam oda szúrósan.
- Jóreggelt! Bocsássatok meg nekem a késésért! - robogott be az osztályfőnökünk is. - Üljetek le kérlek! - miközben mindenki csendesen a helyére csoszogott, továbbra is dühöngve vágtam le magam Ákos mellé.
Miközben Attila bácsi(igen ilyen roppant érdekes neve van egy testnevelés tanárnak ) a szokásos elvárásait és a tehendőinket sorolta, minden izgalmasabbnak tűnt a vakító fehér falakkal körülvett teremben, minthogy a tanárra figyeljek. Igen tudom, ez nem túl jó kezdés tekintve, hogy jegyzetelnem kellett volna, dehát kamasz vagyok nem? Mikor máskor lázadhatnék? És ha azt nézzük, én nem a cigizéssel kezdtem, és nem is más ágyában ébredtem reggel, egy vadul sikerült éjszaka után. Szúros szemmel tekintettem végig az osztályunkat alkotó 18 emberen. Legtöbbjükkel a gólyatáborban találkoztunk már. Az első padban ülő Hannával különös baráságot kötöttünk. A mindig színes cuccokban járó hippi csajból csakúgy árad az energia. Nincs olyan ami el tudná venni felhőtlen jókedvét. Csapatunk harmadik tagja a diktátor Zsanett. Már az első nap üvöltött róla, hogy nem jó vele rosszban lenni, mert pokolian megkeserítheti az életed, azonban mivel egy szobába kényszerültük egy egész hétig, nála is megtört a jég, és onnantól kezdve be sem állt a szája. Bori alkotja az osztályunk "keménymagját". Mindenkit csicskáztat, és királylánynak képzeli magát. Ez a terve azonban nemsokkal a gólyatábor kezdete után kudarcba fulladt. Tudom, már így is rettenetesen untatlak titeket, de ezt nem hagyhatom ki!
Éppen csapatépítő játékokkal szórakoztattak minket, amikor Petra (elég stréber szegény) és Mrs. Princess egy csapatba került. A lábukat összekötötték, és így kellett volna végigjutniuk az esőtől ázott talajon. Ezzel eddig semmi baj sincs, azonban úgy a pálya felénél Petra megbotlott az egyik kőbe és hasra esett, ennek következtében pedig ugye Bori is ugyanígy tett. A feje éppen egy sárkupacban végezte. Innentől persze senki sem tudta komolyan venni a lányt, és ragadtak rá a becenevek. Persze nem is a mi osztályunk lenne, ha ez az egy hét további bonyodalmak nélkül telt volna el. Állítolag Alex és Anna kavart, Peti és Balázs pedig lerészegedett és a szállodában lévő vendégeket boldogította csodás hangjával. Így kezdtünk neki a szeptembernek. Persze ebből a csekély létszámból nem volt mindenki ezen a "csodás" bemutatkozó héten. Tökéletes példa erre, a mellettem tanyázó fiú. Látszik rajta, hogy bárhonnan is jött, ott a társadalmi csoport élén állt, és ezt itt is elvárja. Tusfürdőjének illata belengte a körülöttünk lévő fülledt levegőt, és enyhe mentol szag érződött.
- Tetszik amit látsz baba? - hallottam meg halk hangját a fülem mellett. Hangjából enyhe akcentus hallatszott ki,ami még szexisebbé tette az amúgy is tökéletes fiút.
- Nemtudom miről beszélsz - ráztam meg a fejem értetlenül,miközben pontosan tudtam, hogy kissé sokáig legeltettem a szemeim a fiún.
- Pontosan tudod miről beszélek . - húzta mosolyra tökéletes ajkait.
- Nemtudom miről beszélsz, és nem vagyok a babád. Ott van rá Bori - tekintettem a lány irányába. Gondosan jegyzetelt pink füzetében miközben aranyszőke haja ide - oda lengett a vállán.
- Meghagyom a többi éhes kutyának. Nem az estem a hercegnő. - tekintett ő is a lányra, majd tekintete közte és Balázs között váltogatott. A fiú akárcsak én az előbb Ákossal, kissé beleveszett a lány tanulmányozásába.
- Akkor ki az esested rock isten? - tettem fel a pimasz kérdést, ugyanis a pólóján a metalica frontembere virított, viszont a választ már nem kaptam meg. A szabadságot jelentő csengőre a fiú azonnal felkapta a fejét, és kiviharzott a teremből.
- Holnap találkozunk baba! - kiáltotta vissza Ákos.
- Mi? - akadtam fent a becenevemen miközben utánairamodtam. - Miért pont Baba?
- Mert olyan pici,édes és törékeny vagy. - zárta rövidre a témát, majd ellépve mellőlem csatlakozott a fiúkhoz.
- Jössz ma a térre Liza? - lépett mellém Gergő.
- Mint mindig - nevettem fel. A fiú kezében egy chipses zacskó hevert. Ő az a fiú akivel a kezdetektől fogva jóban vagyok, és sosem cikizett, és nem is látott el hülye becenevekkel, mint Ákos, és ezért értékelem a fiút. Mióta hazajöttünk Debrecenből szinte minden nap a város szélén lévő gyárban lógtunk. Egy jó ideje nem járt ott senki, de bandázni tökéletes hely volt. Persze erről anya sosem tudott, mert azt mondtam neki, hogy sétálni megyek.
- Mindenki megáll a fal mellett! - jött be az igazgatóhelyettes asszony, és a vörös arcát látva senki sem mert neki ellenállni.- Elosztom az ültetést. - beszélte meg magával. - Bakos Krisztián és Beka Hanna az első padba. - rikácsolta miközben a kezében tartott papírt fürkészte. Szuper tehát névsorba fog minket leültetni. Akkor én most egy jódarabig várhatok. Végül már csak én és az "überhelyes" fiú maradtunk állva. - Vágó Liza és Veszprémi Ákos az utolsó padba. - fejezte be, majd kiviharozott a termünkből. Mindenki lefagyva nézett, én pedig a helyemre sétálva levágtam magam az utolsó padba. Ákos nemsokára követte a példám, majd Márkékhoz sétált. Egy futó pillantásra felém biccentett, majd elkezdtek röhögni. Örülök,hogy nincs jobb témájuk,mint én.
- Elég pletykás gyerekbe szerettetek bele! - jelentettem ki a lányoknak. - Első nap elég feltűnően tárgyal ki - dühöngtem.
- Nyugi már! Te legalább felkeltetted az érdeklődését! Senkire sem figyelt fel így. Lehet csak többet akar megtudni rólad - kacsintott Hanna.
- Akkor elég nagy bajok vannak a kommunikációt tekintve - szóltam oda szúrósan.
- Jóreggelt! Bocsássatok meg nekem a késésért! - robogott be az osztályfőnökünk is. - Üljetek le kérlek! - miközben mindenki csendesen a helyére csoszogott, továbbra is dühöngve vágtam le magam Ákos mellé.
Miközben Attila bácsi(igen ilyen roppant érdekes neve van egy testnevelés tanárnak ) a szokásos elvárásait és a tehendőinket sorolta, minden izgalmasabbnak tűnt a vakító fehér falakkal körülvett teremben, minthogy a tanárra figyeljek. Igen tudom, ez nem túl jó kezdés tekintve, hogy jegyzetelnem kellett volna, dehát kamasz vagyok nem? Mikor máskor lázadhatnék? És ha azt nézzük, én nem a cigizéssel kezdtem, és nem is más ágyában ébredtem reggel, egy vadul sikerült éjszaka után. Szúros szemmel tekintettem végig az osztályunkat alkotó 18 emberen. Legtöbbjükkel a gólyatáborban találkoztunk már. Az első padban ülő Hannával különös baráságot kötöttünk. A mindig színes cuccokban járó hippi csajból csakúgy árad az energia. Nincs olyan ami el tudná venni felhőtlen jókedvét. Csapatunk harmadik tagja a diktátor Zsanett. Már az első nap üvöltött róla, hogy nem jó vele rosszban lenni, mert pokolian megkeserítheti az életed, azonban mivel egy szobába kényszerültük egy egész hétig, nála is megtört a jég, és onnantól kezdve be sem állt a szája. Bori alkotja az osztályunk "keménymagját". Mindenkit csicskáztat, és királylánynak képzeli magát. Ez a terve azonban nemsokkal a gólyatábor kezdete után kudarcba fulladt. Tudom, már így is rettenetesen untatlak titeket, de ezt nem hagyhatom ki!
Éppen csapatépítő játékokkal szórakoztattak minket, amikor Petra (elég stréber szegény) és Mrs. Princess egy csapatba került. A lábukat összekötötték, és így kellett volna végigjutniuk az esőtől ázott talajon. Ezzel eddig semmi baj sincs, azonban úgy a pálya felénél Petra megbotlott az egyik kőbe és hasra esett, ennek következtében pedig ugye Bori is ugyanígy tett. A feje éppen egy sárkupacban végezte. Innentől persze senki sem tudta komolyan venni a lányt, és ragadtak rá a becenevek. Persze nem is a mi osztályunk lenne, ha ez az egy hét további bonyodalmak nélkül telt volna el. Állítolag Alex és Anna kavart, Peti és Balázs pedig lerészegedett és a szállodában lévő vendégeket boldogította csodás hangjával. Így kezdtünk neki a szeptembernek. Persze ebből a csekély létszámból nem volt mindenki ezen a "csodás" bemutatkozó héten. Tökéletes példa erre, a mellettem tanyázó fiú. Látszik rajta, hogy bárhonnan is jött, ott a társadalmi csoport élén állt, és ezt itt is elvárja. Tusfürdőjének illata belengte a körülöttünk lévő fülledt levegőt, és enyhe mentol szag érződött.
- Tetszik amit látsz baba? - hallottam meg halk hangját a fülem mellett. Hangjából enyhe akcentus hallatszott ki,ami még szexisebbé tette az amúgy is tökéletes fiút.
- Nemtudom miről beszélsz - ráztam meg a fejem értetlenül,miközben pontosan tudtam, hogy kissé sokáig legeltettem a szemeim a fiún.
- Pontosan tudod miről beszélek . - húzta mosolyra tökéletes ajkait.
- Nemtudom miről beszélsz, és nem vagyok a babád. Ott van rá Bori - tekintettem a lány irányába. Gondosan jegyzetelt pink füzetében miközben aranyszőke haja ide - oda lengett a vállán.
- Meghagyom a többi éhes kutyának. Nem az estem a hercegnő. - tekintett ő is a lányra, majd tekintete közte és Balázs között váltogatott. A fiú akárcsak én az előbb Ákossal, kissé beleveszett a lány tanulmányozásába.
- Akkor ki az esested rock isten? - tettem fel a pimasz kérdést, ugyanis a pólóján a metalica frontembere virított, viszont a választ már nem kaptam meg. A szabadságot jelentő csengőre a fiú azonnal felkapta a fejét, és kiviharzott a teremből.
- Holnap találkozunk baba! - kiáltotta vissza Ákos.
- Mi? - akadtam fent a becenevemen miközben utánairamodtam. - Miért pont Baba?
- Mert olyan pici,édes és törékeny vagy. - zárta rövidre a témát, majd ellépve mellőlem csatlakozott a fiúkhoz.
- Jössz ma a térre Liza? - lépett mellém Gergő.
- Mint mindig - nevettem fel. A fiú kezében egy chipses zacskó hevert. Ő az a fiú akivel a kezdetektől fogva jóban vagyok, és sosem cikizett, és nem is látott el hülye becenevekkel, mint Ákos, és ezért értékelem a fiút. Mióta hazajöttünk Debrecenből szinte minden nap a város szélén lévő gyárban lógtunk. Egy jó ideje nem járt ott senki, de bandázni tökéletes hely volt. Persze erről anya sosem tudott, mert azt mondtam neki, hogy sétálni megyek.
^ Folytatás következik ^
Szia! ^^
VálaszTörlésNagyon tetszik eddig a blogod! Minél hamarabb hid a folytatást!
Csak így tovább! ;)